Tehát következzenek a receptek és elkészítési javaslatok. A csomagolás még nem készült el, de azzal csak még egyedibbé tehetjük a készítményeinket, úgyhogy hajrá... :)
1) Tehát a mézeskalács - elengedhetetlen az ünnepi hangulathoz, nekem mindig akkor jön meg az igazi karácsony-érzés, amikor a sülő mézeskalács illatát megérzem :) Éppen ezért az elmúlt 3 évben mindig nagy összejövetelt tartottunk a pajtásokkal a konyhámban, és az előző este általam elkészített tésztát, együtt szaggattuk, díszítettük, közben karácsonyi zenét hallgattunk, és forralt bort iszogattunk (vagy glöggit). Idén a külföldi tanulmányaim miatt kicsit nemzetközire sikerült a dolog, szóval most már a vietnámiaktól kezdve a belgákig elég sokan ismerik ezt a receptet (régi recept, anyutól van, nagyjából 21 éves konyhai magazinból...):
Hozzávalók:
- 250 g méz
- 100 g vaj (vagy margarin)
- 100 g cukor
- 500 g simaliszt
- 1 csapott kk. szódabikarbóna
- 1 evőkanál mézeskalács-fűszerkeverék
- 1 citrom reszelt héja (ehhez célszerű bio, vagy kezelésmentes citromot választani, ugyanis a többinek a héját vegyszerrel kezelik és ezt jobb elkerülni)
- 1 egész tojás
- 2 tojássárgája
Elkészítés:
A mézet, a vajat és a cukrot, állandóan kevergetve, langyosra melegítjük. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a citromhéjjal, hozzáadjuk a mézes keveréket, a tojást és a tojássárgákat, jól összegyúrjuk - az elején nagyon ragacsos lesz, ha végképp nem akarna összeállni, akkor lisztet szórjunk hozzá, amíg a kívánt állagot el nem érjük.
Ha megvan a kész tészta, akkor folpackba csavarjuk és 4-5 órára, de még jobb ha egy teljes éjszakára a hűtőbe tesszük.
Mielőtt a szaggatáshoz készülnénk, 1-2 órával hamarabb kivesszük, hogy szobahőmérsékletű legyen és egy kicsit megpuhuljon.
220 fokra előmelegítjük (gázsütő 4-es fokozat) a sütőt. A tésztát 3 mm-esre kell nyújtani, majd a kívánt figurákkal kiszaggatjuk :) Ha a tepsibe raktuk, mielőtt a sütőbe toljuk, kenjük meg őket egy kis elkavart tojássárgájával, vagy tojásfehérjével, hogy szép fényük legyen.
Ha betoltuk a sütőbe, legyünk résen, mert pillanatok alatt meg tud égni, 4-5 perc alatt bőven készre sülnek, ha már szép aranybarna színük kezd lenni.
Cukormázhoz pedig fél tojásfehérjét keverjünk ki porcukorral, meg 2-3 csepp citromlével (hogy szép fényes legyen), ez jó 20 percig is eltarthat, hogy elérjük a megfelelő állagot. Semmiképpen nem szabad folynia, akkor jó, ha a kihúzott kanáltól pár centi után elválik a kutyulmány. Ezt utána egyszerű nejlonzacskóba töltjük, a végén 1-2 mm-es lyukat vágunk, és már díszíthetjük is a kihűlt mézeskalácsokat. A cukormázba tetszés szerint tehetünk franciadrazsét, szórócukrot, mandulát, mogyorót, illetve ételfestékkel magát a cukormázat is színezhetjük.
Íme az eredmény képekben :)
2. Kandírozott gyömbér, gyömbér szörp
A receptet Dorotthea osztotta meg velem :) Sajnos az eredményről nem készült kép, kicsi kis sárga cukros izék lesznek belőle :D szóval nem is inkább maga a látvány az élmény, hanem inkább az íz... Valami hihetetlenül pikáns! Szerintem az én gyömbérem elég friss volt, valószínűleg ezért is, de kicsit csípős, pár szemnél többet nem is lehet belőle megenni. De így legalább tovább tart :) A kandírozásnál vigyázzunk, nekem egy csepp a mutatóujjamon landolt, és azóta (3 napja) egy helyes kis hólyag van az égés helyén, hát nem a legkellemesebb az biztos.
Tehát a hozzávalók: (én nagyjából fele mennyiséggel dolgoztam)
- 25 dkg gyömbér (megtisztítva mérve)
- 37 dkg cukor
- 3 dkg golden szirup/ akácméz
- 0,5 l víz
- egy csipet só
A megtisztított gyömbért vékony szeletekre vágom. Egy lábasba teszem, és
felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralom, majd alacsonyabb
lángom rotyogtatom 10 percig. Leöntöm a gyömbérről a vizet (én mindkét alkalommal eltettem egy bögrébe a sziruphoz), újra
felöntöm, majd ismét 10 percig rotyogtatom. Leöntöm róla ismét a vizet.
A gyömbért ekkor felöntöm fél liter vízzel, rákanalazom a cukrot és a
golden szirupot/mézet, hozzáadom a sót, és addig főzöm, míg 106 fokot el
nem éri. A legegyszerűbb ezt maghőmérővel ellenőrizni, ha nincs
maghőmérőnk, akkor kb. addig főzzük, míg a szirup méznél csak kicsit
hígabb állagú lesz. Nekem ez olyan jó fél óra - negyven perc volt.
Cukorhőmérőm nem volt, nem is ez okozta a problémát, hanem hogy a lábas, amiben csináltam hőtartós volt, így hiába zártam el kellő sűrűségnél a gázt, tovább hevült és a cukor "kiszáradt", karamelizálódott, így nem lett igazi szirup a végén, viszont a gyömbérkarikákat se kellett még külön cukorba forgatni.
A megmaradt szilárd cukros valamire, amikor már kiszedegettem a gyömbéreket, ráöntöttem a főzés után leöntött gyömbéres "vizeket", így még túl csípős volt, úgyhogy hígítottam pár pohár vízzel, meg öntöttem még hozzá cukrot, de nem sűrűsödött be, szóval ez egy híg "szörp", nem a klasszik. Miután lehűlt, öntöttem hozzá citromlevet és kész is :) Ha nem öntjük bele a citromlevet, akkor hűtőben tovább is eláll, így viszont pár napon belül célszerű elfogyasztani. Egyszerűen kiöntjük egy pohárba, majd szénsavas vízzel felhígítjuk a kívánt állagig. Még a főkritikus párom szerint is nagyon jó, igazán hasonló a boltihoz :) Kicsit a végén ez is csíp, de messze nem annyira, mint a gyömbér maga.
A megmaradt szilárd cukros valamire, amikor már kiszedegettem a gyömbéreket, ráöntöttem a főzés után leöntött gyömbéres "vizeket", így még túl csípős volt, úgyhogy hígítottam pár pohár vízzel, meg öntöttem még hozzá cukrot, de nem sűrűsödött be, szóval ez egy híg "szörp", nem a klasszik. Miután lehűlt, öntöttem hozzá citromlevet és kész is :) Ha nem öntjük bele a citromlevet, akkor hűtőben tovább is eláll, így viszont pár napon belül célszerű elfogyasztani. Egyszerűen kiöntjük egy pohárba, majd szénsavas vízzel felhígítjuk a kívánt állagig. Még a főkritikus párom szerint is nagyon jó, igazán hasonló a boltihoz :) Kicsit a végén ez is csíp, de messze nem annyira, mint a gyömbér maga.
3. Végül a narancslekvár
Íme a recept: http://www.nosalty.hu/recept/karacsonyi-narancslekvar
Az egyetlen, amire tényleg nagyon figyeljünk, az a fehér részek teljes eltávolítása, hogy garantáltan ne legyen keserű a végeredmény :) Ha egy kicsit félretesszük a narancsot, miután meghámoztuk, akkor valamivel könnyebb eltávolítani a hártyákat (így kiszáradnak valamelyest és mintha könnyebben vált volna el a narancs húsától). De még így is eltarthat több óráig (vagy csak én voltam túl ügyetlen). Egy a lényeg, hogy nagyon megérte :)
Másnap a narancsos kacsamell készítéséhez is a saját lekváromat használtam, és a család itt is sokat dicsért :) Narancslikőrrel bármikor feldobhatjuk egy kicsit ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése